Az esküvődön volt egy fehér rózsacsokor. Meg tudod mondani, hol van most?

Sehol. A lakodalom másnapján kidobták, a maradék tortával együtt. A legdrágább virág, amit valaha vettél, három napig élt.

A fehér a legkönnyebbnek látszó szín. És a legnehezebb jól csinálni. Egy fokkal mellényúlsz, és kórházi fehér lesz belőle. Egy másikkal, és megsárgul, mint egy régi függöny.

Ez a csokor prémium selyemrózsából készül. Szálanként válogatva, kézzel kötve. Meleg, törtfehér — nem villogó, nem szürkés. Matt szirmok, semmi csillám.

Fogd meg. A szirmok élén ott a hajlítás, amit kézzel csináltunk, egyesével. Ezért nincs két teljesen egyforma csokor.

Nem kell víz. Nem kell váza. Leteszi, és ott marad.

Soha nem hervad el. Nem hullik, nem barnul. Ugyanaz a csokor áll a polcán jövőre is, meg azután is.

Esküvőre. Keresztelőre. Évfordulóra. Annak, aki nem hivalkodik, mert nem kell neki.

A fehér nem attól elegáns, hogy sok van belőle. Attól, hogy pontos.

Minden csokrot kézzel kötünk, ezért egyszerre csak korlátozott mennyiség készül.

Délelőtt rendelsz — holnap már nála van.